Hogyan dicsérjük a csemetét?

Közzétéve: 2016. július 22. 08:00

Ahhoz, hogy önbizalma biztos lábakon álljon, bizony nem mindegy milyen szavakkal illetjük!

Abban biztosan mindannyian egyet értünk, hogy nagyon fontos, hogy dicsérjük gyermekünket azonban az nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük. A tévhittel ellentétben a dicsérő szavaknak is lehetnek káros hatásai a személyiség fejlődésükre. De akkor hogyan is csináljuk? Mivel teszünk igazán jót neki?

Az nyilvánvaló, hogy a szülőt, aki rendszeresen dicséretekkel árasztja el gyermekét a legjobb szándék vezérli, azonban az átgondolatlan,folyamatos magasztalással nem alakul ki a gyermekben egy belső párbeszéd mely folyamán önmaga értékeli a személyiségét. Ahhoz, hogy a csemeténk ne a felsőbb hatalomnak való megfelelés, hanem a saját vágyainak elérése miatt cselekedjen tudnia, kell mi az ok és mi volt az okozat. Ezért, ne a gyermeket és képességeit, hanem a végbe vitt cselekedeteit dicsérjük. Ha valamit jól hajtott végre ne azt mondjuk, hogy „Nagyon okos vagy”, hanem, hogy „Látom keményen dolgoztál”. Az utóbbi esetben a gyermek kitartását méltatjuk, így a jövőben is nagyobb bátorsággal vág majd bele akár nehezebb feladatokban. Amíg az okosnak titulált gyermekek attól tartva, hogy elveszítik ezt a pozitív jelzőt inkább biztosra mennek, kevésbé mozdulnak ki a komfort zónájukból.

Emellett nagyon fontos, hogy ne ruházzuk fel, olyan tulajdonságokkal melyeknek nincs a birtokába. Ne hitessünk el vele, hogy tökéletes, mert az élet és a kívülálló, objektív emberek úgy is megmutatják majd neki, hogy ez nem igaz és sokkal nehezebb lesz később szembesülni vele, hogy az, amit addig magáról hitt nem igaz mint, hogy már egészen fiatalon elfogadja magát olyannak amilyen.

Dicsérjünk figyelmesen! Amíg az első néhány évben nap, mint nap történnek „csodák”, hiszen gyermekünk felül, feláll, majd jár. Ezeket mi is hihetetlen élményként éljük meg, azonban az idő múlásával kevésbé lelkesítenek minket a teljesítményei. A 100. rajz és gyurma cica láttán már csak elcsigázva mormoljuk oda, hogy „ Hűűű, de szép” vagy „Gyönyörű”. Azonban a kicsinek sokkal nagyobb öröm és önbizalomforrás, ha megfigyeljük az elkészült művet és nem csak jelzőket aggatunk rá. Mondjuk inkább ezekhez hasonlókat: „Látom, hogy sok virágot rajzoltál, nekem a pirosak tetszenek a legjobban.” vagy „Biztos sok idő volt elkészíteni ezt a cicát, milyen jó hogy ezeket a színeket választottad”. Ezzel a gyermek nem csak olyan jelzőket kap melyek hiba esetén elvehetőek, hanem élményekkel lesz gazdagabb, amikre akár évekkel később is visszaemlékezhet és erőt meríthet belőle.